Nagytétény krónikása

A Nagytétényi Polgári Kör október 23-án emlékezik meg a forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnepségen, ahol Monostoriné Szeleczky Gabriella, a Baross Gábor Általános Iskola magyar-történelem szakos pedagógusa mond beszédet, Dindi István, az idén Szabó Gyula-díjjal kitüntetett helytörténész, nyugalmazott történelemtanár egy nagytétényi család sorsán keresztül osztja meg gondolatait az akkor történt eseményekről.

Dindi Istvánnal könyveiről, jelenlegi munkáiról és kitüntetéséről beszélgettünk.

– Mennyiben tér el a szeptemberben megjelent, Nagytétény múltjával foglalkozó ötödik könyve az eddigiektől?

– Az első négy kötetben a XIX. század második felétől a rendszerváltásig kronologikus sorrendben dolgoztam fel Nagytétény eseményeit. A legutóbbiban, a Történetek Nagytétény múltjából című munkámban a római kori Camponáról, Tétény falu kialakulásáról, majd a török uralom utáni újjászületéséről mesélek. Könyvemben foglalkozom az oktatással, a polgári iskolák krónikájával, a Tétény filmszínházzal és a kultúrotthonnal, az iparos és polgári körrel, egyharmad részében pedig tizenegy ősi nagytétényi család történetét mutatom be sok-sok képpel. Írok a helytörténeti gyűjteményt vezető Wahl Ildikó kosárfonó őseiről, a Barosson tanító Wittmann Judit szódás elődjeiről, a hentes és mészáros Kludák családról, amelynek leszármazottja Kludák Erzsébet, a polgári kör helytörténeti csoportjának vezetője, és a saját felmenőimről is. Ősapám 1757-ben született Nagytétényben. Apám Mehrl lányt vett feleségül, így én anyai ágon sváb származású vagyok.

– Milyen témával foglalkozik jelenleg?

– A kapott több száz fénykép és dokumentum felhasználásával egy múltidéző nagytétényi képes albumot szerkesztek rövid képaláírásokkal, és a memoáromon is dolgozom, úgyhogy nem unatkozom.

– A kulturális, közösségi élet területén kiemelkedő eredményességű, maradandó értékű tevékenységét díjazták a Kerület Napján. Meglepetést okozott a kitüntetés?

– Nem számítottam erre. Nyugdíjas éveimben hobbimmá vált Nagytétény történetének a kutatása, nagyon komoly és érdekes időtöltés volt az eddigi könyvek megírása. Szeretem a szülőhelyemet, hiszen minden ideköt. Bízom benne, hogy egyre többekhez eljutnak a munkáim. Biztató, hogy már Amerikából is kaptam érdeklődő levelet a korábban itt élő Solymosi család egyik tagjától, az 1957-ben disszidált Lászlótól. Kiderült, hogy ő annak a Solymosi Jánosnak a legkisebb fia, aki az 1956-os nagytétényi Nemzeti Bizottság egyik vezetője volt. László apja tizenöt évet ült börtönben, bátyját, ifj. Solymosi Jánost, aki a Nemzeti Bizottság titkára volt és időben disszidált, távollétében kötél általi halálra ítélték. A Nagytétényi Polgári Kör október 23-ai megemlékezésén róluk fogok beszélni.

Tamás Angéla